Az évezredes hagyományokra visszatekintő testdíszítésnek nem csak vallásos és rituális céljai vannak: a test kívánatosabbá tételét, a ránk irányuló szexuális vágy fokozását is szolgálja. Hogy épp mi számít vonzónak és erotikusnak, az azonban erősen kor- és helyfüggő - jelenleg épp borul minden, ami eddig bevett volt. A jámbor misszionáriusok alaposan meglepődtek, amikor a XIX. században Tasmánia őslakosai elutasították az ajándékba szánt européer ruhákat, és visszatértek a széndarabjaikhoz meg a festőolajakhoz. "Ha nem díszítjük többé a testünket - mondták -, az asszonyaink sem fognak szerelmeskedni velünk!" A történet kiválóan rávilágít arra, hogy a nyugati és nem nyugati kultúrákban a test dekorálása a vallásos, rituális célok mellett általában a szexualitás szolgálatában áll. A díszítés során a semleges testet lényegében egy szexuálisan kívánatos, erotikus tárggyá alakítjuk (erre vonatkozik például a Káma Szútra hölgyekhez szóló intelme, amely szerint a tapasztalt nőnek hatvannégyféle kozmetikai módszert illik ismernie a körömfestéstől a tetoválásig a férfivágy felkorbácsolása érdekében).
Mindenki másképp csinálja
A dekoráció által kiemelt, a szexuális készenlétet hangsúlyozó testrész, illetve a díszítés mikéntje és időzítése korszakonként és kultúránként erősen változó. Míg manapság tízezreket áldozunk havonta csak azért, hogy a bőrünk makulátlannak és tisztának hasson, addig a maori asszonyok szerint a tetoválatlan áll és ajak "meztelensége" rúttá és öreggé teszi a női arcot (tegyük most félre a csőbe húzott nagykörúti lányok sötétbarna szájkontúrtetkóját). Figyelemre méltóak a japán férfiak péniszmintái is: a barack- vagy szilvadíszek teljes terjedelmükben akkor láthatók, ha a hímvessző merev állapotba kerül - így csak az arra érdemes kiválasztottak részesülhetnek a pompás látványban. Az egyéb testtájakat ékesítő erotikus jelképeket sokszor világos kontúrokkal készítik el, s így csak akkor tűnnek elő, amikor az izgalomtól hevülő férfi bőre kipirul.
Amíg Európában és Észak-Amerikában a női mell számít az egyik legelterjedtebb erotikus fétisnek, addig a kebleket szabadon hagyó indián törzsekben a haj tölti be ugyanezt a funkciót: "Egy fiatal kolléganővel voltunk terepmunkán Dél-Amerikában" - mesélte egy antropológus. "Bár igen diszkréten öltözött, az esti szertartásnál gyanútlanul megrázta hosszú, dús, fekete haját. Az indiánok megmerevedtek - a szó minden értelmében. A következő évben már tüsire vágott frizurával jelent meg az őserdőben. Az asszonyok furcsállották, de ritkábban kapott ajánlatokat."
Egy maori asszony
A kultúrák abban is eltérnek egymástól, hogy milyen életkorokban ajánlják a testfestést. Míg Medveczky Ilonával kapcsolatosan többnyire a ledér ruházaton lepődünk meg, ám a sminkelt arcán kevésbé, addig egy fiú szerint: "Nem szoktam átadni a helyem a metrón olyan idős nőknek, akiknek ki van rúzsozva a szája, pedig alapvetően előzékeny vagyok. Aki festi a száját, az szerintem szexelni akar, vagyis igencsak fiatalos még!" Az ausztráliai walbiri férfiak hasonlóképpen: amíg ifjan a dalaikkal és a testükre festett jelekkel próbálják alvó kedvesük "hasában" mágikus úton feléleszteni a vágyat, addig idős korban már szégyenletesnek tartanák a díszítést: "Miért is hívnánk fel a figyelmet az immár nem kívánatos, öregedő testünkre?"
Férfias férfiak, nőies nők, androgünök, metroszexuálisok
A test ékesítése - a figyelemnek az adott testrészekre irányításán túl - a férfiak és a nők közötti különbségek hangsúlyozását, a két nem eltéréseinek felnagyítását célozza (mindez "az egzotikus az erotikus" elmélettel magyarázható: egy bizonyos határon belül minél idegenszerűbbnek, másabbnak tartunk valamit önmagunkhoz képest, annál hevesebb izgalmat élünk át a jelenlétében. A női testet épp a vágy növelése érdekében igyekeznek a különféle kultúrák a férfitesttől gyökeresen eltérővé alakítani). Ezt a célt szolgálhatja például a női szem kiemelése - az arcbőr világosításán, a szempillák meghosszabbításán és sötétre festésén vagy az atropa belladonna kivonat szembe cseppentésén keresztül, amelynek hatására a pupilla olyannyira kitágul, mintha tulajdonosa a legőrjítőbb izgalom állapotában leledzne. Nyugati mindennapjainkra vonatkoztatva a nemi különbségek túlhangsúlyozásáról mondottakat: hogyan lehetséges, hogy a férfi-női tulajdonságokat összemosó, androgünökkel benépesített modern világunkban egyáltalán képesek vagyunk még szexelni? A metroszexuális, szemöldökszedett és valamennyi fanszőrzetszáluktól megfosztott férfiak, a kihúzott szemű emosrácok, illetve a tar koponyájú, izmos, nadrágot-bakancsot viselő nők egymáshoz közelítő világában miért nem lankad az erotikus vágy?
Egyfelől: kókadozni sajnos kókadozik, s gyakran ezért szorulunk mindenféle libidófokozó trükkre az egzotikum megteremtése érdekében (a szado-mazochizmustól a pedofíliáig, de erről majd máskor). Másrészről: a hétköznapi uniformizáltságot sokan igyekeznek a visszájára fordítani a hálószobában. Tarolnak a negyvenes-ötvenes évek pin-up girl szerkói, a nőiességet hangsúlyozó - konkrétan a mell-, derék- és csípőbőség közötti távolságot "megnagyobbító" - fűzők, harisnyakötők és így tovább.
Testfestés és szelíd ártatlanság...
Harmadrészt: az "erotikus" fogalma is jelentős változásokon esik át, szinte évtizedről évtizedre. A '80-as évek egészségtől kicsattanó fitneszcicái után az ezredfordulón az evolúciós teóriákra fittyet hányó, csontsovány csajok váltak szexszimbólumokká. Sok mindenben fiúsak voltak ugyan, no de ki állította, hogy épp a fiúkkal való szex tudatközelbe hozásának, a homoszexualitás lehetőségével való játéknak nincs vágyturbózó hatása? A halottfehérre alapozott bőr és a karikásra sminkelt szemek Amy Whinehouse által napjainkban újból megidézett junkie-divatja pedig az elesettségnek és az önalávetés vágyának hangsúlyozásával kapcsolta össze a tradicionális nőidolhoz képest csúnyának mondható csajokat a szado-mazochisztikus képzetkörrel.
Akár ultranőies nők, akár visszafogottabb, a nemek közötti különbségek elmosására játszó csajok vagyunk, manapság többféle testkép és -díszítés lehet erotikus. Ha képesek vagyunk időről időre megújulni és "egzotikussá" válni, akkor nem kell tartanunk a vágyak kihűlésétől. Persze érdemes megfontolnunk, hogy amikor az amerikai fodrászok a kasztrációt ajánlják kopaszodó férfi pácienseiknek, mondván, hogy attól esetleg újból beindulhat a hajnövekedés, akkor miről is van szó valójában. Valódi vágyról, szexről vagy csupán a fiatalosság és az aktív szexuális élet látszatának a felkeltéséről?
Forrás: Női lapozó
